Hogyan szerezhetek pontokat?

	Mókuska Kibédi Ervin: Emlék Pár évvel a nagy háború után vettem egy kutyát a sintértelepen. Mikor a ketrecéből kiengedték csak futott körbe-körbe,sebesen, mint aki nem hiszi,hogy szabadul. majd leült s üvölteni kezdett vadul. Üvöltött fájdalmat és szabadságot, harapást,bocsánatot,haragot s kétségbeesve üvöltöttek hozzá a récs mögött a bentmaradt rabok. Üvöltötték a kínt,a bűzt,a rácsot, a halálfélelmet,hogy iszonyú a drót,ami a bőrükbe vágott s az életüket,mi oly szomorú, az odavetett dögletes kemény húst, az ihatatlan büdös vizet, a bordatörő számtalan sok rúgást s az embertelen embereket. Csupa ismerős és szomorú dolgot panaszolt az üvöltés dallama, mintha egy történelemkönyvből szólott volna múltunk megidézett szava. Aztán lassacskán néma,süket csönd lett, lecsillapult a rémes hangzavar. Majd lábamhoz símult,mintegy jelezve, hogy tőlem menekülni nem akar, és elindult velem a szürke sárban a városszéli félig-utakon. Egy darab spárga volt csak a nyakában és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom... És még sokáig én voltam neki minden. Ő boldog volt,okos,vidám,szabad - gondolatom kutatta szemeimben - s én hordtam neki a nagy csontokat. De elparancsolta mellőlem az élet, hogy hová tűnt el nem maradt tanu, és biztos tudom,hogy ő már azóta csak kutyapor és csak kutyahamu. Ó,láttlá már szemeket rács mögött? Jártál már kint a sintértelepen? A reménytelenség,a kétség között gondolkodtál már néha ezeken? Most süt a nap és úgy ragyog az élet, a jövő képe csak csupa remény a szomorúságra itt semmi szükség és boldog az,kinek szíve kemény. De ne mosolyogj,ne nevess ki érte, hogy megint állatokról szól dalom, különben az sem bántana,ha gúnyolsz, én ezért még a gúnyt is vállalom. Tudom,hogy sok más baj is van e korban, éhség,betegség,nyomor,háború, a boldog gyermek kevés a világon s még mindig nagyon sok a szomorú. Hát munkálkodj az emberek jólétén és sorsuk majd biztosan felderül, de ne menj el a hű állatok mellett, ne hagyd el őket érzéketlenül. Bizony,ha nem tudod megérteni egy kóbor kutya halódó nyögését, óh,mondd meg nekem,akkor hogyan tudnád enyhíteni az emberek szenvedését. 1 Gyertya ég érte