|
|
Hogyan szerezhetek pontokat?
| | |
|
Macika Veled indult az élet
és veled meg is halt minden.
Minden megváltozott amióta elmentél, itt hagytál. Tudom, hogy néha még eljösz és körülnézel, álmodom rólad, de már nem érzem az illatod, nem látom a kis szemecskéidet, nem ölelhetlek magamhoz, nem horkol éjjel senki.
Hiányzol 4 év után is.
Soha nem feledlek el!
Nem élt bel�le több és most sem él,
s mint fán se n� egyforma két levél,
a nagy id�n se lesz hozzá hasonló.
Nagyon él bennem Macika. Minden mozdulatára emlékszem ahogy leépült és arra is hogy ez nekem mennyire természetes volt és mennyire észre sem vettem a jeleket. Az els� és a legfontosabb az volt, hogy amikor bejött egy afgán az � területére, már nem szólt semmit, csak feküdt. Nem ugatta, nem morogta meg. Aztán jött az, hogy már nem ugatott a cseng�re. De ez akkor nekem nem tűnt fel, hogy ennyire rosszul van, hogy ezeket a természetes dolgokat sem teszi meg.
Majdnem 14 évet voltunk együtt, ahogy mondják: jóban-rosszban. Nem telt el úgy nap ebben a hosszú id�ben, hogy ne találkozzunk, hogy ne töltsünk el a 24 órából valamennyit együtt. Utazott repül�n, átloptuk Amerikába az ülés alatt, velem volt amikor beteg voltam és én is vele voltam majdnem 14 évig, 4 hónap hijján. Er�szakos, önz� kis kutya volt, életemben az egyetlen aki irányitani próbált és tudott.
4 év telt el, de nekem még mindig olyan, mintha tegnap itt lett volna.
ElsĹ� találkozásunk alkalmával 9 hetes volt, ölbe vettem Ă©s a szoknyámra kakilt, de nem haragudtam, ezzel pecsĂ©telte meg a mi kapcsolatunkat 1 Ă©letre. UtolsĂł pillanatban Ă©n tettem a hamvasztĂł edĂ©nybe Ă©s Ă©n tettem a hamvait a kĂ©k köcsögbe, mert nem szerettem volna, ha valaki más megĂ©rinti a kis testĂ©t. Most itt van velem a serleg között, de tudom már, hogy lehet ezer halál az Ă©letemben, a szivemben örökkĂ© ott maradnak ezek a csodálatos kutyák Ă©s hiszek abban, hogy valamikor leszĂĽnk mi egyĂĽtt, csak várjatok rám! Nem ég érte gyertya
| |
| | |
|