|
|
Hogyan szerezhetek pontokat?
 | |  |
|
Andra
1993-2006
Mindegy, mi voltam: voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében
És kár lett volna el nem hangzani.
Búcsúzom tőled, Andra! Te voltál életemben az a kutya, aki soha nem
engedte, hogy ne önmaga legyen, akit soha nem lehetett irányitani. Te
tanÃtottál meg arra, hogy milyen az afgán agár és te szeretetted meg
velem ezt a fajtát. Köszönöm, hogy velem éltél 12 évet, hogy a világra
hoztad nekem Faydát 9 és fél évesen és felnevelted, szeretted őt és
engem is. SzÃvemben örökké élni fogsz
Nem Andra az első afgánom, aki meghalt, mégis úgy érzem, ő viselt meg a legjobban. Igaz, hogy ez még friss, a többiekkel évekkel ezelőtt történt a dolog, de soha ezt a fajta fájdalmat nem éreztem, amit most. Pedig most tudtam, hogy mi fog következni és valahol a lelkem mélyén készültem rá, de azt hiszem a halálra nem lehet felkészülni akkor sem, ha évekig készülünk rá.
...egyik nap arra eszméltem, hogy Andránál látom az öregedés tüneteit. Nem ijedtem meg, csak nagyon rossz érzés volt. Annyi idÅ‘s kutyám volt már, annyi születést és leépülést éltem már át, hogy az nem rettent meg, ha valamelyik kutyámon látom az öregedés jeleit, mert tudom, hogy onnan még sok van neki és igazán azok az évek nagyon meghatározóak közöttünk. Mert amÃg fiatal és bohó, addig persze fontos vagyok neki, de vannak más fontos dolgok is az életében, de amikor idÅ‘s lesz és már minden mozdulat nehéz és valahol biztosan tudják Å‘k is, hogy nem sokára el kell menniük a gazditól, akkor sokkal fontosabb leszek, mint addig valaha is voltam. Ezért az idÅ‘s kori 4-5 év a világon a legszebb dolog a megszületés és felnevelés után. Csak az a baj, hogy a megszületés után szinte azonnal fel is nÅ‘nek és amire az ember beleéli magát, hogy van egy kutyája, addigra már idÅ‘s és rettegnie kell, hogy mikor veszÃti el. De annyira szép ez az egész és annyira jó, hogy bármi
legyen is a vége egy kutya életének és bármennyire fájjon is ez nekem, akkor is tartok kutyát
Nem ég érte gyertya
| |
 | |  |
|
