Bezárt burok, mely nem reped,
a világ ennyi, hol élhetek.
Csupán egy apró szék jutott,
S egy ablak, hol még láthatok.
Akármi voltam : elveszett.
Semmim sincs már : csak létezek.
Kővé változva, sziklaként,
remények nélkül, vágyva fényt.
Semmi sem tart a föld fölött.
A test rokkant, lélek törött .
Nyugodjál békében drága kis kutyánk!
Sosem felejtünk el!
Nem ég érte gyertya
(Írj e-mailt ismerőseidnek, barátaidnak, hogy ők is gyújtsanak egy gyertyát...)
