Hogyan szerezhetek pontokat?

	Pamacska 1996 - 2012 ’Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.’ Drága Pamikám! Folynak a könnyeink, szívünket mardossa a fájdalom. Nézzük a kis urnádat, olyan közel vagy és mégis rettenetesen távol. Néhány napja még a gondolat sem jutott eszünkbe, hogy ilyen hamar itt hagysz minket. Rettenetesen hiányzol! Hiányzik az a cica, aki mindig az ajtóban várt minket, hiányzik az a cica, aki minden egyes kérdésünkre „neeeeem”-mel válaszolt, hiányzik az a cica, aki dorombolva ült az ölünkbe és közben igényelte a kis hasa simogatását, hiányzik az a cica, aki minden este boldogan fészkelte be magát mellénk az ágyba. Hiányzik az a cica, aki olyan sok boldogságot és örömet adott nekünk. Te egy különleges cica voltál. A sors akarta úgy, hogy mi legyünk a Te gazdijaid. Amikor hozzánk kerültél a beilleszkedés nem volt zökkenőmentes. Cicóka először nem szívesen fogadott téged, de ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, ti elválaszthatatlanok lettetek egymás számára. Nagyon szerettétek egymást. Egyszer elszöktél, emlékszel? Tűvé tettünk érted mindent, de nem találtunk. Aztán egyszer csak pár nap múlva előkerültél. Onnantól kezdve még jobban óvtunk téged mindentől, úgy vigyáztunk rád, mint a szemünk fényére. Éltünk szépen, szeretetben, boldogságban mindaddig, amíg Cicóka beteg nem lett, és át nem kelt a Szivárványhídon. Téged is szörnyű csapásként ért társad elvesztése. Olyannyira, hogy te is majdnem utána mentél. Rohantunk veled az orvoshoz, gondoskodással, kitartással és szívünk minden szeretetével felerősítettünk. Hogy lelkileg is gyógyulj, kaptál egy társat Mázlika személyében, aki ugyan soha nem pótolta számodra Cicókát, de őt is hamar megszeretted. Hiába minden küzdelem, harc a lehetetlen ellen, sajnos Mázlikát fiatalon elragadta tőlünk egy halálos kór, ő is Cicóka után ment. Te megint egyedül maradtál. Pár hónap múlva kaptál újból társat, de már nem egyet, hanem kettőt, Zserbó és Mignon személyében. Hiába voltak nagyon eleven, játékos kölyökcicák, Őket is hamar a szívedbe zártad. Így éltünk boldogan majdnem 2 évig. Aztán eljött az a borzalmas hét. Pár napja észrevettük rajtad, hogy valami baj van. Nem ettél rendesen, szaporán vetted a levegőt, magadba zárkóztál és már nem szaladtál elénk az ajtóhoz. Elvittünk orvoshoz, de hiába a kezelés, az általunk feléd sugárzott szeretet, sajnos ez már nem segített. Állapotod rohamosan romlott, a kis szíved és a tüdőd támadta meg a kór, egyre nehezebben lélegeztél. A fájdalmad erősödött, hiába a gyógyszerek, te nagyon szenvedtél. Szemünkbe nézve kérted, hogy segítsünk rajtad – engedjünk el. Fájó szívvel, de megtettük. 2012. április 27-én este 8 órakor dobbant utoljára a pici szíved. Most már tied a nyugalom, miénk a kínzó fájdalom. Csak az hal meg, akit elfelednek. Amíg a szívünk dobog, te mindig velünk maradsz. Nagyon szeretünk kicsi Pamikám! Vigyázzatok egymásra Cicókával és Mázli Babával. Búcsúzik tőled szerető családod: Moncsi, Feri, Zserbó és Mignon. Nyugodj békében drága Pamika! ♥ 92 Gyertya ég érte