|
|
Hogyan szerezhetek pontokat?
| | |
|
Leopold 2008.10.14-2013.02.26
Drága kis lényedet sosem feledjük!
----------------------------------------------------------
Szomorúbb lett a föld,
S fakóbb az ég színe.
Egy szív állt meg örökre,
Leopoldkám szíve.
----------------------------------------------------------
Egy híd köti össze a földet az éggel,
Ez a szivárványhíd, mely
Csodás színekkel ragyogón ível
Földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak
Pompázó virágok nyílnak,
Friss-zöldek a rétek,
Üdék a völgyek, dombvidékek.
Örök a tavasz, nem esik a hó,
Van bőséggel ennivaló,
Mindig lágy-meleg az idő,
A víz is mindig frissítő.
Ha egy kedvencünk kimúl,
Erre a szép helyre kerül.
Az agg megtört állatok
Itt lesznek újra fiatalok,
Újra épek a megcsonkultak,
És egész nap csak játszadoznak.
Az én Leopoldom is itt lakik,
És nagyon vár már valakit,
Hisz egy hiányzik csak Neki:
Nincs itt Vele, ki szereti;
Hát hancúrozik egész nap,
Míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
-orra tágul, füle feláll,
lába remeg, szűkül a szem pár
rohanni kezd: megjött a gazda!-
S hogy megérkeztél s meglátott,
Hozzád rohan a barátod,
Felkapod kitárt karodba,
Csókolgatod újra meg újra,
Belenézel hűséges szemébe,
S indultok.
Majd elérve
A csodák útjának végére,
A szivárványhídon együtt
Mentek át,
És az lesz nektek az igazi
Mennyország.
------------------------------------------------------
Ha új lakót kapnak a temetők,
nem is dicsőt, csak épp előkelőt,
a gyász pompázik szoborrá virulva
és az elhunytat zengi név meg urna:
nem azt, aki csakugyan volt, hanem
akinek kellet volna hogy legyen:
s a szegény kutya, a leghűbb barát,
ki boldogan áldozza föl magát,
kinek szíve gazdája szíve volt,
dicstelen hull el, bármilyen derék,
s földi lelkét megtagadja az ég:
míg az ember, hiú féreg! csodákat
s kizárólagos eget kér magának.
Óh ember! napod gyorsan alkonyul,
rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr,
aki kiismert, undor tölti meg
tőled, lélegző, hitvány sártömeg!
Szerelmed kéj, barátságod csalás,
Szavad és mosolyod képmutatás!
Neve nemes csak megromlott csírádnak,
rád pirít minden becsületes állat.
Ki itt jársz, s látod ezt a sírjelet,
menj tovább, – nem fajtádnak tiszteleg:
barát emlékét őrzi ez a jel;
egy barátom volt csak – s az itt hever.
------------------------------------------------------ 1 Gyertya ég érte
| |
| | |
|