Hogyan szerezhetek pontokat?

	Fanni 2004. . .-2005.01.01. Az újságban találtunk rá egy hirdetésre, hogy egy barna, 4 hónapos kutyus gazdit keres. Egy állatkórházba mentünk megnézni, ahol elég kevés informácót kaptunk róla. Állítólag egy jó szándékú hölgy hozta ki őt az Illatos útról, ahonnan ide került, és meghirdették az újságban. Volt rajta egy nyakörv is, amiről szintén nem sokat tudtunk. Oltást persze még nem kapott, tehát módjával, és óvatosan lehetett sétáltatni. A pórázhoz már hozzá volt szokva, nem volt nehéz dolgunk. Amikor megpillantottam a kis ketrecben, rögtön beleszerettem, és haza is vittük. Mikor beértünk a lakásba, rögtön pisilt, és kakált is, és látszott rajta, hogy nem érzi magát valami jól. A széklete kicsit véres volt, ezért másnap elvittük állatorvoshoz, aki azt mondta, ne izguljunk, valószínü csak férges. Adott is tehát féreghajtót, és beadta neki az elsö oltását. Ettöl délutánra belázasodott. Fiatal kora ellenére nem sokat játszott, de mivel ö volt az elsö kutyánk, nem tünt fel különösebben. Aztá minden nap belázasodott délutánra, elkezdett intenzíven véreset fosni, és gyakran hányt is. Ekkor már tudtuk, hogy valami nincs rendben, elvittük egy másik orvoshoz, akit személyesen is ismertünk. Ő rögtön megállapította, hogy szopornyicás, és parvovírusos, és elmondta, milyen következményei lehetnek ezeknek a betegségeknek. Ez egy pénteki nap volt. Akkor már helyben kapott egy infúziót, és mivel hétvégenként nincs nyitva az állatorvos, kaptunk mi is egyet, hogy majd másnap otthon adjuk be neki. Kaptunk továbbá még hányás elleni gyógyszereket is, és mindent, amire szükségünk lehet. Az a szombati nap pedig december 31-re esett, amikor is én egy barátnömnél szilvesztereztem, és a kutyus a bátyámmal és a szüleimmel maradt otthon. Vasárnap mentem haza, dél körül, és egy másik barátnöm is csatlakozott hozzánk. Mikor hazaértünk, azonnal láttam, hogy az állapota csak romlott. Az állatorvos pánteken azt mondta, hogy vasárnapig van ideje, ha nem lesz jobban, akkor valószínü elaltatjuk. Vasárnap sem volt nyitva az állatorvos, de estére már annyira rosszul volt, és szenvedett, hogy én mondtam anyukámnak, hogy vigyék el valahova elaltatni. Ha akkor nem teszik ezt meg, akkor valószínü nem élete volna túl az éjszakát. Tehát elvitték. Én otthon maradtam. A barátnömmetl. És ő próbált vigasztalni. De a seb még azóta sem gyógyult be teljesen. Pedig már egy éve történt... Mindenesetre nagyon jó volt vele lenni, amíg még vele lehettem. A sors sajnos csak egy hetet szánt kettönknek, de én hiszem, hogy még találkozunk. Valahol, valamikor, valahogy, de még látni fogom öt, és újra a karomba, zárhatom, újra megölelhetem, és senki ne fogja már tölem elszakítani! Senki, és semmi! Soha többet! 1 Gyertya ég érte