Keresés
A nyilakra, vagy a térkép parcellájára kattintva navigálhatsz a parcellák között. A kőre kattintva megnézheted a részleteket.
 
 
Vissza a nyitólapra

Térkép - A piros szín mutatja hol állsz, a sárga négyzet kedvenced nyughelye. Kattints oda, ahova menni akarsz!

Közös emlékhely
Hogyan szerezhetek pontokat?
Vissza a nyitólapra
Szeretlek kicsi Gedeon... Mindig velem leszel, remélem...
Nem ég érte gyertya


Nem ég érte gyertya

Egy napot adtam Neked, Te 4 év feltétlen szeretetet nekünk. Hiányzol!! Ha hazaérünk, nem tudunk aludni (hiányzol a gazdi válláról), ébredni (nincs aki a kajáért megmasszírozzon) Nélküled. Elbúcsúztál, és felébresztettél, hogy mi is elbúcsúzhassunk Tőled. Nagyon fájt, s azóta sem múlik. Segítsd a cicamenyországból a két kis szerencsétlen árvát, akik megpróbálják a hiányodat pótolni, hogy ugyanolyan tündéri cicvarekek legyenek, mint Te voltál, az igazi cic, úgyis Te maradsz.
Nem ég érte gyertya

Bár már lassan négy és fél éve, hogy elmentél, én még mindig úgy gondolok Rád, mintha itt lennél velem. Teáltalad ismertem és szerettem meg a németjuhász kutyák csodálatos fajtáját, és míg élek, nem felejtelek el. Bár ott fekszel a belső kertben, mégis szükségét éreztem, hogy ebben a virtuális temetőben is emléket állítsak Neked. Köszönöm, hogy a gazdád lehettem és köszönöm a két lányodat, akik azóta sajnos szintén elmentek és Veled vannak. És persze köszönöm Neked és a lányaidnak Zazi kutyust, aki ugyan sikeresen betöltötte az utánatok hagyott űrt, de a szívemben mégis
Nem ég érte gyertya

Drága Pici Hörim! Sajnos nem voltam itt amikor ez a szörnyű dolog bekövetkezett hogy elmentél! Talán másképp történt voln ha itt vagyok, ezt sajnos már nem tudom meg. Nagyon szerettünk,és mindig a szívünkbe leszel! Sok PUSZI: Gazdijaid: Pamusz, Lil
Nem ég érte gyertya

Kis malackám, még most is hiányzol...
Nem ég érte gyertya

Csodakandúr
Nem ég érte gyertya

1990 november 10. Alig két hetesen kerültem az új gazdáimhoz. Először 'anyu' nem fogadott kitörő örömmel. Aztán végre este adott egy kis tálban tejet. Akkor vált igazán az új 'anyukámmá'. Akkor még öten voltunk a családban velem együtt. Anyu, Apu, Ildi, Zoli és én. Az idő nagyon gyorsan szaladt, és én is az idővel. Repültek a hónapok és én szép, büszke tacskólánnyá cseperedtem. Kicsit önfejű voltam, talán egy kicsit makacs is, de azért a gazdáim szavára mindig hallgattam. Nem szerettem, ha veszekedtek, vagy játékból verekedtek egymással. Ezt mindig 'szóvá' is tettem. Nagyon sokat sétáltam, jártam nagyon sok helyen, megismertem sok embert és kutyát. A macskákat is mindig megkergettem, de nem bántottam őket. Nagyon sok mindent tudnék írni, hisz majd' 15 évem alatt nagyon sok minden történt velem, és velünk. A gazdáim elvittek sok helyre magukkal, és én mindig kész voltam menni bárhová. Ahogy múlt az idő jöttek a gondok. Először a hátammal volt baj, aztán a fejemmel. Most nemrég a fogammal, és végül volt egy kis női bajom is. A gazdi ezen is szeretett volna segíteni. Elmentünk a doktor úrhoz, ahol azt mondta a doktor úr, hogy holnap meg kell műteni. Aztán gazdi levett az asztalról és a doktor úr gondjaira bízott. Egy kedves úriemberrel elindultam, hogy aznap éjszakára megfigyelésre bent legyek. Elindultunk a helyem felé ... az ajtóból még búcsúzóul visszafordultam és elbúcsúztam a gazditól, mert volt egy fura érzésem. A másnapi műtét alatt volt egy furcsa érzésem, mintha látnám magam fentről. Láttam, ahogyan a doktor úr kétségbe esetten próbál mindent megtenni, de akkor én már elindultam. Nem tudtam ellenállni a csábításnak. Fény, zöld fű mindenütt, lágy szellő, szikrázó napfény és mindenfelé régen nem látott ismerősök. Igen megérkeztem. Most már semmi baj sem érhet, hiszen ........ Üdvözlettel: Az örök vadászmezők Jerry-je. Köszönöm nektek: Anyu, Apu, Zoli, Ildi és mindenkinek, aki ismert és szeretett
1 Gyertya ég érte