Keresés
A nyilakra, vagy a térkép parcellájára kattintva navigálhatsz a parcellák között. A kőre kattintva megnézheted a részleteket.
 
 
Vissza a nyitólapra

Térkép - A piros szín mutatja hol állsz, a sárga négyzet kedvenced nyughelye. Kattints oda, ahova menni akarsz!

Közös emlékhely
Hogyan szerezhetek pontokat?
Vissza a nyitólapra
COMTESS AZINKA SOFIANNA máltai selyem 1990.márc. 6. - 2009.dec.29.
Nem ég érte gyertya


1 Gyertya ég érte

’Mikor itt voltál, minden szép volt s tiszta, de most sivár az élet, mert soha nem jössz vissza. Elmentél örökre, egy jobb világba, s én keservesen sírok a nevedet kiáltva. Hiányzol! Ennyi jön ki szomorkodó számon, mindent, amivel fájdalmat okoztam, mélységesen bánom. A szívem szakad meg a sírod előtt állva, könnyem hull, de te csak hallgatsz urnádba zárva.' Drága Pici Mázli Babám! Nehéz szavakba önteni azt a fájdalmat, melyet most érzünk. Azt hittük, hogy drága Cicókánk elvesztése után még sokáig nem kell átélnünk ezt a kínzó érzést. De most újra búcsúznunk kell, újra el kell engednünk egy kicsi lelket. Édes Kicsi Babácskám! A Te kis életed a küzdésről és az élni akarásról szólt. Sajnos nem kaptál sok esélyt az élettől. De azt a kevés időt, ami Neked megadatott, egy szerető családban tölthetted. Rossz helyre születtél és csak a véletlennek köszönhetted, hogy nem pár naposan kellett itt hagynod a földi létet. Kis életedbe a remény költözött, amikor magunkhoz fogadtunk. Olyan kis játékos és eleven kiscica voltál. Rengeteg szeretetet adtál és kaptál. Pamacs cica is lassan elfogadott, és megszeretett Téged. De mivé a szeretet lángja, ha gonosz betegség támadja a testet? Kiválasztott lettél – de sajnos az elmúlásra. Hihetetlen elszántsággal küzdöttél és küzdöttünk Érted. Azt gondoltunk, hogy legyőzhetjük a legyőzhetetlent. De nem sikerült. Kérlek, bocsásd meg nekünk, hogy a pici életed nagy része az orvostól-orvosig járkálással, a szurkálásokkal, ultrahangokkal és röntgenekkel teltek, de teljes szívvel hittünk benne, hogy helyesen cselekszünk, és egyszer majd minden jóra fordul, és Te meggyógyulsz. Sajnos nem így történt. Drága Picikém! Hiába adtuk Neked a Mázlika nevet – sajnos ez sem hozott szerencsét. 2010. április 11-én hajnalban, 6 hónaposan és 22 naposan itt hagytál minket, elvitted a reményt és a hitet. Gyertyák égnek körülötted, itt van a kis tested, de Te már messze jársz. Cicókámmal a szivárványhíd túloldalán, az örök boldogságban, békességben, nyugalomban, a végtelen élet birodalmában vártok reánk. Megszűnt a fájdalom, nincs több kín, nem kell már morognod az orvos miatt. Lelked szabad, de tested porát őrizzük, amíg élünk. Bocsásd meg nekünk, hogy nem voltunk elég erősek, hogy már előbb elengedjünk. Könnyeink folynak, szívünket marja a fájdalom. Ég Veled Drága Mázli Baba, lelked találja meg békéjét! Amíg szívünk dobog, Te mindig itt leszel velünk, és soha, de soha nem felejtünk el. Búcsúzik Tőled szerető családod: Moncsi, Feri, Erzsi mama és Pamacska. Nyugodj békében Édes Pici Baba! ♥
119 Gyertya ég érte

’Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.’ Drága Pamikám! Folynak a könnyeink, szívünket mardossa a fájdalom. Nézzük a kis urnádat, olyan közel vagy és mégis rettenetesen távol. Néhány napja még a gondolat sem jutott eszünkbe, hogy ilyen hamar itt hagysz minket. Rettenetesen hiányzol! Hiányzik az a cica, aki mindig az ajtóban várt minket, hiányzik az a cica, aki minden egyes kérdésünkre „neeeeem”-mel válaszolt, hiányzik az a cica, aki dorombolva ült az ölünkbe és közben igényelte a kis hasa simogatását, hiányzik az a cica, aki minden este boldogan fészkelte be magát mellénk az ágyba. Hiányzik az a cica, aki olyan sok boldogságot és örömet adott nekünk. Te egy különleges cica voltál. A sors akarta úgy, hogy mi legyünk a Te gazdijaid. Amikor hozzánk kerültél a beilleszkedés nem volt zökkenőmentes. Cicóka először nem szívesen fogadott téged, de ahogy teltek a hetek, hónapok, évek, ti elválaszthatatlanok lettetek egymás számára. Nagyon szerettétek egymást. Egyszer elszöktél, emlékszel? Tűvé tettünk érted mindent, de nem találtunk. Aztán egyszer csak pár nap múlva előkerültél. Onnantól kezdve még jobban óvtunk téged mindentől, úgy vigyáztunk rád, mint a szemünk fényére. Éltünk szépen, szeretetben, boldogságban mindaddig, amíg Cicóka beteg nem lett, és át nem kelt a Szivárványhídon. Téged is szörnyű csapásként ért társad elvesztése. Olyannyira, hogy te is majdnem utána mentél. Rohantunk veled az orvoshoz, gondoskodással, kitartással és szívünk minden szeretetével felerősítettünk. Hogy lelkileg is gyógyulj, kaptál egy társat Mázlika személyében, aki ugyan soha nem pótolta számodra Cicókát, de őt is hamar megszeretted. Hiába minden küzdelem, harc a lehetetlen ellen, sajnos Mázlikát fiatalon elragadta tőlünk egy halálos kór, ő is Cicóka után ment. Te megint egyedül maradtál. Pár hónap múlva kaptál újból társat, de már nem egyet, hanem kettőt, Zserbó és Mignon személyében. Hiába voltak nagyon eleven, játékos kölyökcicák, Őket is hamar a szívedbe zártad. Így éltünk boldogan majdnem 2 évig. Aztán eljött az a borzalmas hét. Pár napja észrevettük rajtad, hogy valami baj van. Nem ettél rendesen, szaporán vetted a levegőt, magadba zárkóztál és már nem szaladtál elénk az ajtóhoz. Elvittünk orvoshoz, de hiába a kezelés, az általunk feléd sugárzott szeretet, sajnos ez már nem segített. Állapotod rohamosan romlott, a kis szíved és a tüdőd támadta meg a kór, egyre nehezebben lélegeztél. A fájdalmad erősödött, hiába a gyógyszerek, te nagyon szenvedtél. Szemünkbe nézve kérted, hogy segítsünk rajtad – engedjünk el. Fájó szívvel, de megtettük. 2012. április 27-én este 8 órakor dobbant utoljára a pici szíved. Most már tied a nyugalom, miénk a kínzó fájdalom. Csak az hal meg, akit elfelednek. Amíg a szívünk dobog, te mindig velünk maradsz. Nagyon szeretünk kicsi Pamikám! Vigyázzatok egymásra Cicókával és Mázli Babával. Búcsúzik tőled szerető családod: Moncsi, Feri, Zserbó és Mignon. Nyugodj békében drága Pamika! ♥
119 Gyertya ég érte

Hát elmentél. Tudtam h egyszer Te is sorra kerülsz de hogy ezt egyedül kell végigicsináld arra álmomban sem gondoltam. Ne haragudj rám,amiért nem voltam erőszakosabb,nem ragaszkodtam hozzá h ott maradjunk veled. Remélem h gyorsan történt,csak elaludtál. Senki nem mondott semmit,csak az orvos a telefonba h éjszaka elmentél. Azóta jó pár hónap eltelt,ahogy az első karácsony is,lassan a szülinapod jön el.14 lennél.Én nem tudtam előtted hogy létezik ilyen fájdalom. Drága Nyanyi,mindenhol ott vagy itt lenn,fenn pedig körülötted a nagy csapat nem igaz? Jó kislány légy,engedd játszani a többieket,neked meg ott van Folti akivel szaladgálhatsz,egyedül vele szerettél úgyis. Ma hétfő van,csináltam neked ezt a kis emléket,mert ez így valahogy kézzelfoghatóbb-nekem. Mindenedet szerettem,kérlek ne felejts el. A szülinapod már elmúlt,már Tyütyü is betöltötte a hetediket és a kis újonc is az elsőt.Holnap lesz egy éve h megkaptad az első kemot.Ha tudtuk volna...Jól vagy malacocskám?
1 Gyertya ég érte

nagyon, nagyon szeretlek.Bár éreznéd drága kutyuskám!
1 Gyertya ég érte

In memoriam
Nem ég érte gyertya

Szűcs István Múló világ Bezárt burok, mely nem reped, a világ ennyi, hol élhetek. Csupán egy apró szék jutott, S egy ablak, hol még láthatok. Akármi voltam : elveszett. Semmim sincs már : csak létezek. Kővé változva, sziklaként, remények nélkül, vágyva fényt. Semmi sem tart a föld fölött. A test rokkant, lélek törött . Nyugodjál békében drága kis kutyánk! Sosem felejtünk el!
Nem ég érte gyertya